Kedves Baràtaim, haverok meg mindenki màs!
Gondoltam egyet, és ujra leültem blogot ìrni. Pedig màr azt hittem hogy ilyen màr nem fordulhat elö többet, egyre kevesebb szabadidöm (tanulàs, pezsgö tàrsasàgi élet) korlàtot szab eme ténykedésnek.
Furcsa visszaolvasni az elsö ìràsaimat. Oktòberben kijöttem egy vadidegen helyre, egy teljesen ismeretlen tàrsasàg vett körül. Ùgy éreztem hogy az a 3 hònap amit elsö körben itt fogok tölteni olyan lassan vànszorog mint egy sànta lajhàr. Persze beindult a szekér, nagyon jòl éreztem magam, de azért làtogatòimmal töltött hétvégék között szàmoltam a napokat. Mostanra viszont a közösség szerves részévé vàltam. Most nagyon jòl jönne ha csak szépen lassan telnének a napok, hiszen nagyon sok ùj ismeröst, baràtot nem fogok viszontlàtni igencsak hosszù ideig.
Svájc kivirágzott. Lehet hogy ez a hely a sipályáiról hires, de összehasonlithatatlanul gyönyörübb most mint télen volt. És végre kint vannak a tehenek is a mezőkön, de sajnálattal kell közölnöm hogy eddig még egy lilát sem láttam.
Elnökségem a student councilban eddig nagyon jól müködik, nagyon jo kis csapatot raktam össze, minden programunk jol sikerült eddig. Nem is olyan nehéz ennyi embert menedzselni.
A tantárgyaim (mikro, statisztika, HR, számvitel, Rooms division) elég kemények, sok a beadando, meg a lecke... De élvezem öket, ugyhogy nem olyan rossz leülni a könyv elé. Csak a HR uncsi egy kicsit, és pont abbol kellene most házidogát irnom.... De nekem valahogy jobban esik blogolni. A számvitel meg tökre érdekes de az a baj hogy a nyelvzete nehézkes, és a szavak 40% tök ismeretlen... De azért megküzdök vele.... A tanárok hajszolnak nagyon mert hallották hogy 4.0 volt az elözö trimeszterem, nem teszik alacsonyra a mércét.
Na ennyit mára, 1000 puszi mindenkinek:
Viktor
